...hogy meghívtak egy lánybúcsúba. A menyasszony előkészített már mindent az esküvőre, az igent pár nap múlva külföldön mondták ki. Az összekészített dolgok között ott volt egy csokor is, sok-sok csillogó díszből, brossból, ékszerből összetűzve. Velem akkor picit megállt az idő, a buli nélkülem folytatódott tovább :) Én csak ültem, és forgattam a kezemben lévő csokrot - figyeltem ahogy változik a fények játéka, ahogy szikrázik, és teljesen lenyűgözött.

Tudtam, hogy nekem ez kell, és hogy boldog leszek, ha ékszercsokrokat készíthetek.

Persze másnap amikor a férjemnek elmeséltem, érthetően furcsa fejet vágott. Viszont miután megemésztette, utána támogatott benne. Akkor is, amikor több tekercs szalag utána is el kellett ismernem, még nem vállalható a dolog. Aztán később már szép volt  a munkám, ezért összeharácsoltam a család összes csillogó díszét, lelkesen próbálkoztam, de sok idő után rá kellett jönnöm, ha nem minőségi alapanyagot teszek bele, nem lesz olyan szép, mint megálmodtam, és nem lesz olyan tartós se. Itt picit megállt az egész, pénz hiányában.

Aztán ráakadtam egy pályázatra, ami fiatal kezdő vállalkozók számára írtak ki, és én is indultam. Hosszú út volt, 10 hónap is eltelt, mire 3300 emberből bejutottam a 200 pályázó közé, akik nyertek. Itt felgyorsultak a dolgok, a többit pedig már tudjátok...

.....most én nézem, ahogy a menyasszonyok átveszik ékszercsokrokat, amiket már én készítek, és csak forgatják, és forgatják - és a látom, hogy nekik ugyanolyna öröm, mint nekem.